Nos, száz szónak is egy a vége, tisztelt államtitkár urak, rossz idők járnak mostanság a nyírségi munkavállalók és gazdálkodók háza táján. Sorra lehetetlenülnek el olyan könnyűipari és élelmiszer-feldolgozó üzemek, amelyek a polgári kormány időszakában jöttek létre vagy növelték a kapacitásaikat. A '98-2002-es időszakban Nyírbátor térségében egy tucat könnyűipari és mezőgazdasági feldolgozó üzem épült, ezer új munkahelyet teremtve. Az elmúlt három évben azonban nemhogy tovább nőtt volna a munkahelyek száma, hanem hozzávetőlegesen kilencszáz megszűnt. A bátorligeti cirokfeldolgozó, a máriapócsi könnyűipari, a nyírbogáti papírfeldolgozó és szőnyegszövő üzem bezárását követően a Ruggeri Cipőgyár 400 dolgozójának az elbocsátása következett az elmúlt évben. Hiába fordultak a cipőgyár dolgozói Veres János pénzügyminisztériumi államtitkárhoz, korábbi polgármesterükhöz, jelenlegi miniszterhez, kérésük nem talált meghallgatásra.
Most pedig a nyírgelsei szárnyasvágóhíd múlt héten bekövetkezett csődje borzolja a kedélyeket a Nyírségben. Csak megemlítem, hogy az elmúlt évben a Nyírségi Szárnyas Kft. átlagosan 300 dolgozót alkalmazott, és tavaly decemberben adta át Veres János államtitkár a több száz millió forintért felépített hűtőházat a cégnél. Most pedig a dolgozók elbocsátása folyik.
A térséget nemcsak a munkahelyek megszűnése, hanem az ott megtermelt termények értékesítési lehetőségeinek beszűkülése is sújtja: nem kell a szabolcsi gabona, nem kell az alma, nem kell a ribiszke, a málna, nem kell a meggy, csak bagóért, ami még az önköltséget sem fedezi. Hiába tüntettek a szabolcsi almatermelők 2003-ban a korábbi, őket kisegítő állami támogatást kérve, kérésükre “nemö volt a válasz. Ilyen módon fordulhatott elő, hogy a rendszerváltás óta először nem kaphattak támogatást a léalmatermelők, ami által az ellehetetlenülés szélére sodródtak, pedig akkor még uniós tagok nem lévén a kormány megsegíthette volna őket. Nem illeti ezért köszönet a szabolcsi kormánytagokat, úgymint Veres Jánost és Juhász Ferencet.
(17.50)
Most pedig menetrend szerint bekövetkezett a meggymizéria. Hiába a termés felét levitte a fagy több százmillió forint kárt okozva a nyírségi gazdálkodóknak, a meggy ára 80 és 100 forint között van, ami az önköltséget sem fedezi. Sokan le sem akarják szedni a termést, hogy
ne növekedjen a ráfizetésük. Azt nem értem, hogy a kormány miért nem hajlandó ezen gazdálkodók gondjain enyhíteni, hiszen most is lehetőségében áll nem árkiegészítő jellegű támogatást nyújtani, amivel a növényvédelmi és szállítási jellegű kiadások csökkenthetők.
Mi a helyzet a kivonási támogatással, tisztelt államtitkár úr? Vagy netán az a cél, ami az almánál történt, hogy a gazdálkodók fűrésszel essenek az ültetvényeknek? Mindezek után csak az a kérdés: ha megszűnik a cipőgyár, a ruhaüzem, a vágóhíd, ráfizetéses az alma, a gabona, a meggy, akkor az emberek miből fognak megélni a Nyírségben. Erre azonban a kormány vagy nem akar, vagy nem tud válaszolni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)
