A háziorvosi, a házi gyermekorvosi, valamint a fogorvosi szolgálat által nyújtott egészségügyi szolgáltatás a betegellátás egyik legszínesebb és legsokoldalúbb szintje, amely a betegellátás mellett a prevenciót is magába kell hogy foglalja. A rendszer meghatározója, központi szereplője a beteg, aki segítséget, tanácsot vár az orvosától a gyógyulás érdekében. Az egészségügyi szolgáltatást végső soron finanszírozó szervezet feladata és érdeke, hogy adott anyagi feltételek mellett a lehető legmagasabb szinten, legrövidebb idő alatt történjen meg a betegek gyógyulása.
A betegellátás szintjének növelése két úton lehetséges. Az egyik az, hogy egy adott ellátási rendszerbe minél több forrást pumpál az állam, illetve a finanszírozó szervezet, és így megteremti az ellátás színvonalának anyagi és személyi feltételeit. A másik lehetséges megoldás, amivel jelen esetben találkozunk, az ellátó rendszer működésének optimalizálása a korlátos források esetén. Olyan jogi, törvényi kereteket próbál az Országgyűlés teremteni a háziorvosi, gyermekorvosi és a fogorvosi rendszer számára, amelyben az ellátó szervezetek egyrészt érdekeltebbekké válnak a hatékonyabb és magasabb szintű gyógyításban, másrészt biztosítékot és védelmet kapnak a működésüket illetően.
Az egészségügyi alapellátás a rendszerváltozás óta átalakulóban van. Ezeket a lépéseket reformoknak nevezzük. Véleményem szerint azonban reformról csak akkor lehet szó, ha azalatt fejlődés történik. Az alapellátás vonatkozásában reformról utoljára az 1992-es esztendőben beszélhettünk, amikor is lehetővé vált a szabad orvosválasztás, valamint végbe mehetett a funkcionális privatizáció, amely az alapellátás teljes privatizációjának első lépését jelentette.
Jelenleg mi a helyzet az alapellátási rendszert illetően? Az egészségügyi alapellátásért felelős szervezetek a helyi önkormányzatok, akik egyrészről biztosítják az ellátás infrastrukturális feltételeit az állami normatív támogatásból, másrészt a közalkalmazotti státuszban lévő alkalmazottakkal, vagy pedig vállalkozási formában, az egészségbiztosítótól kapott forrásból működtetik az alapellátási rendszert.
Az alapellátás egyik jellemzője, hogy az alapellátásban dolgozók, a háziorvosok, a házi gyermekorvosok, a fogorvosok és az egészségügyi szakdolgozók munkájukat a helyi önkormányzatoktól való különböző szintű anyagi és erkölcsi függésben végzik. A képviselő testületek - többségében laikus - tagjai döntötték és döntik el, hogy mikor milyen beruházásra
van szükség az alapellátásban. Ez többször igen éles összeütközésbe torkollik a praxis munkájáért teljes erkölcsi felelőséggel tartozó orvos és az igencsak szűkös anyagi forrásokkal rendelkező önkormányzatok, illetve az azokat képviselő polgármesterek között. Találkoztam több olyan esettel, ahol kenyértörésre került a sor a háziorvos és a polgármester között. Hallottam olyan véleményt is, amikor a polgármester kijelentette, hogy a praxis vállalkozásban működik, tehát tartsa fenn és szerelje fel a szükséges eszközökkel a rendelőt az orvos. Meg kell jegyeznem, hogy ez a jelenlegi, az előzőekben vázolt törvényi szabályozásban való abszolút tájékozatlanságra vall.
A helyzet másik oldala pedig az, hogy az önkormányzatok megpróbálják a lehetséges anyagi forrást saját prioritásaik szerint felosztani. Ekkor azonban az alapellátás a legtöbb esetben nem élvez elsőbbséget.
A kiszolgáltatottság lebontásának első lépése a funkcionális privatizáció volt. Ekkor lehetővé válik, hogy az alapellátás működtetésére szánt pénzt a praxis minden gondját-baját ismerő orvos saját belátása szerint, természetesen figyelembe véve a jogszabályi kereteket, a lehető legoptimálisabb módon fordítsa a praxisa működtetésére, alapvető célként szem előtt tartva, hogy a betegek ellátási szintje ezáltal javuljon.
Ezen fent említett kiszolgáltatottság lebontásának újabb, ugyanakkor az alapellátás reformjának véleményem szerint jelentős lépését célozza az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény megalkotása. A praxisjog orvoshoz való rendelése a praxis terheit elsősorban viselő orvos tapasztalatainak, munkájának erkölcsi és egyfajta anyagi elismerését jelenti. Ugyanakkor egyfajta önállóságot és biztonságot is jelent az orvos számára, aki felé a betegek százai jelezték bizalmukat a kártyájuk leadásával. Mindez egyben felelősséget is jelent mind az orvos, mind az őt segítő, gyógyító munkát végző team számára.
A praxistörvény nem teljes abban az értelemben, hogy nem rendezi végérvényesen az orvos önkormányzat viszonyát, pedig az alapellátás színvonalának jelentős emelése csak rendezett, átlátható felelősség és tulajdonviszonyok után lehetséges. Ehhez pedig a praxistörvény elfogadásán túl az önkormányzati törvény módosítása is szükséges lett volna, ami kétharmados lévén csak a szocialisták hozzájárulásával történhet meg. Habár a szocialistáknak az elmúlt ciklusban lehetősége lett volna mindezen problémák rendezésére, de akkor csak a kórházi ágyak leépítésére tellett egy olyan országban, amelyik a halandóságot és több súlyos betegséget illetően az európai statisztikák gyászos élmezőnyében foglal helyet. Az alapellátási rendszer továbbfejlesztése, javítása, netán a teljes privatizáció akkor eszükbe sem jutott.
A törvényt véleményem szerint tovább kell majd gondolni több vonatkozásban. Ezek közül az egyik az, hogy hogyan lehetne a kistelepülések, illetve a hátrányos helyzetben lévő települések praxisát vonzóbbá tenni, ezáltal növelni a praxis értékét, így csökkentve a nagyvárosok és a kistelepülések ilyen irányú különbségét is.
Reményem szerint a Független Kisgazdapárt módosító javaslataival az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényt a tisztelt Országgyűlés a kormánypártok támogatásával el fogja fogadni.
(19.50)
Ezzel egy újabb lépéssel előbbre jutunk az alapellátásban dolgozó orvostársadalom nagykorúságának elismerésében. Mindez a betegek érdekében és a betegellátás színvonalának javítása érdekében fog történni.
Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiban.)
A felszólalás szövege:
Úgy gondolom, hogy a praxisjog megadása az orvosoknak egy olyan javaslat, ami az orvosoknak biztonságot jelent. Különben hogyan számolnak el tisztelt képviselőtársaim azzal, hogy a választások után több esetben előfordult, hogy a megválasztott képviselő-testület - élén a polgármesterrel - egyszerűen felbontotta a vállalkozási szerződését a körzeti orvossal azért, mert a tisztelt körzeti orvos megpróbált polgármesterként elindulni? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Úgy gondolom, hogy az anyagi szempontok mellett igenis van egy ilyen vetülete ennek. ELNÖK: Képviselő úr!
