A magam részéről örülök annak is, hogy nem a korábbi 1996. évi XLIII. törvény foltozásánál tartunk, hiszen annak a módosítására több alkalommal sor került, hanem önálló és új szabályozás fog élni, méghozzá a teljeskörűségre való törekvés jegyében, a törvényjavaslat elfogadásával. Úgy gondolom, leszögezhetjük, hogy alapvető változások voltak azok, amelyek szétfeszítették a korábbi szabályozás keretét és alapkoncepcióját. Csak a legfontosabb tényezőket szeretném említeni.
Elsősorban a kül- és biztonságpolitikai változásokat, hazánk NATO-tagságát és az ezzel járó haderő-átalakítási koncepciót emelném ki. Örömmel nyugtázom, hogy ezek a hazánk életét gyökeresen megváltoztató körülmények mégsem kifejezetten jogtechnokrata, hanem humánfilozófiai megoldásokat indukálnak a törvényjavaslatban, melyek részint a meglévő állomány megőrzését, másrészt a széles nyilvánosságot kapó toborzásokkal a szerződéses állomány bővítését célozzák meg.
Szeretném leszögezni, hogy a Magyar Honvédség humánpolitikájának reagálni kell arra, hogy nem a változások generálta új feladatok végrehajtása további, esetenként súlyos áldozatvállalást követel a honvédség állományától. Örülök ezért, hogy a törvény szövegéből az új rendszerű Magyar Honvédségben egy pályaív megjelenésére van már lehetőség, másrészt a teljesítmények megfelelő elismerésének alapjait is elkönyvelhetjük, nem kerülhető meg ugyanis a juttatások rendszere, az illetményrendszer gyökeres átalakítása sem.
Mielőtt rátérnék a honvédség felépítményi rendszerének egy elemére, fontosnak tartom aláhúzni, hogy a törvényjavaslatnak választ kellett adni a rendszerből való kiválásra is, azaz arra, amikor a katona valamely okból feladja hivatását, és a nemzetgazdaság más területén kíván tovább dolgozni. Nos, a kiáramlás, a toborzás, a pályakép kialakítása és felmutatása mellett már kitűzheti a célt a törvényjavaslat a sokat emlegetett piramiselv megfordítására, azaz a most még fordított piramis képét mutató rendfokozati és beosztási arányok talpraállítására; vagyis az alsóbb szinten a megfelelő, szükséges mennyiségű tiszt álljon rendelkezésre, oly módon, hogy a vezetői struktúrákban a létszámok arányosan csökkenjenek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném felhívni mindenki figyelmét arra, hogy amikor az 1996. évi XLIII. törvényt fogadta el a parlament, a szakmai vitán volt a hangsúly. A honvédség ügyét össztársadalmi érdekként jelenítette meg a törvényhozás; remélem, most is ez fog történni. Úgy gondolom, hogy egy alaposan kiérlelt törvényjavaslat fekszik előttünk, amely méltó mindannyiunk támogatására, különösképpen akkor, ha néhány módosító javaslat
beemelésével még nagyobb szintézist hozhatunk létre a már korábban elfogadott köztisztviselői törvénnyel.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója támogatja az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadását.
Köszönöm szépen. (Taps.)
