T/6647 Egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról

2022. 03. 11.

  1. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony!  Nagyon örülök ennek a törvényjavaslatnak azért is, mert volt szerencsém, emlékeim szerint  2006 decemberében, ezen a témán vitatkozni a költségvetési törvény kapcsán. Felvetettük ezt  a problematikát, és önöknek, szocialistáknak, emlékeim szerint Lamperth Mónika miniszter  asszony vezérletével, az volt a véleményük, hogy a szegény emberektől akarjuk elvenni a  pénzt. Szó sincs erről, tisztelt miniszter asszony, és örülünk annak, hogy a szocialisták is  rájöttek erre.  

Ezért örülök ennek a törvényjavaslatnak, és engedjék meg, hogy elöljáróban néhány, a  rendszeres szociális segélyezéssel kapcsolatos problémára felhívjam a figyelmüket, amellyel  polgármesterként igen gyakran kellett szembesülnöm az elmúlt időszakban.  

A jelenleg hatályban lévő, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény  alapján a rendszeres szociális segély összege esetenként az 56 190 forintot is elérheti.  Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a nagyarányú munkanélküliség miatt az a jellemző, hogy  a munkavállalók részére megállapított bér általában a minimálbér összegénél nem magasabb.  

(22.40)  

Ebben az esetben nincs ösztönző erő, mivel többen úgy kalkulálnak, hogy nem éri meg  elmenni minimálbérért dolgozni, mert ilyenkor egyéb költség is felmerül, gondolok itt az  utazási költségre, étkezési és ruházati költségekre. Nem a segély összegét, hanem a  minimálbér értékét tartom alacsonynak - szeretném leszögezni.  

A fenti problémát csak súlyosbítja, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülők  esetén is igen gyakori a feketefoglalkoztatás. Ha a családban egy fő dolgozik, adott esetben ez  a család jelentős hátrányban van azzal a családdal szemben, ahol nem áll munkaviszonyban,  illetve nem rendelkezik jövedelemmel egyik családtag sem. Mivel ha a keresőtevékenységből  származó jövedelme a nettó minimálbérnél több, akkor a házastárs már nem jogosult a  szociális ellátásra; ez magával vonja azt is, hogy ebben az esetben a házastársnak maga után  fizetnie kell az egészségügyi hozzájárulást, ami 4300 forint pluszkiadást jelent.  

Az a személy, aki folyamatosan keresőtevékenységet folytat, hátrányos helyzetben lehet  azokkal a személyekkel szemben, akik rendszeres szociális segélyről mennek dolgozni, mivel  6 hónapig még a rendszeres szociális segélyt részösszegben folyósítják részükre. Így az  összjövedelmük magasabb, mint aki folyamatosan munkaviszonyban áll. A tapasztalat szerint  a rendszeres szociális segélyben részesülők, ha munkaviszonyt létesítenek, általában 6-8  hónapos idényjellegű munkát vállalnak konzervgyárakban és mezőgazdasági  feldolgozóüzemekben. Ez azt is jelentheti, hogy a munkaviszony megszűnése után  visszakerülnek szociális segélyre vagy álláskeresési ellátásra. Aki bejelentett  munkaviszonnyal rendelkezik, annak a jövedelme nem biztos, hogy magasabb, mint aki  rendszeres szociális segélyben részesül, ha figyelembe vesszük, hogy mellette alkalmi  munkavállalói kiskönyvvel havi 15 napot is dolgozhat. 

Szükséges tehát a szociális ellátórendszer realizálása, a feketemunka csökkentése.  Szükséges a rendszeres szociális segélyezettek segítése, hogy visszataláljanak a munka  világába, mert a jelenlegi szabályozások alapján a későbbiekben a szociális hálóba  kapaszkodók nyugdíjra való jogosultsága is kétségessé válik.  

Általánosságban elmondhatjuk, hogy az előttünk fekvő törvény által meghatározott  program jó célt határoz meg. Egyetértünk azzal, hogy az oktatáson, képzésen és a hosszú távú  munkán keresztül lehetséges a munkanélküliek és a segélyen élők visszavezetése a munka  világába. A hatékonyságot, eredményességet illetően azonban súlyos kétségeink vannak.  

A teljesség igénye nélkül szeretnék két problémát kiemelni a törvénytervezettel  kapcsolatban. Véleményem szerint nemcsak az általános iskolai végzettséggel nem  rendelkezők képzését kellene előnyben részesíteni a tervezetben, hanem azon fiatalok  képzését is, akik semmilyen szakképzéssel nem rendelkeznek. A rendszeres szociális  segélyezettek egy része, bár elvégezte papíron a nyolc osztályt, mégsem tud elhelyezkedni.  Ezeknek az embereknek a felzárkóztató képzésére nagyobb hangsúlyt kell fektetni, mivel ez  az új szakma elsajátítását is meggátolhatja.  

A képzés terén fontos szerepet tölthet be a helyi szintű közoktatással foglalkozó  intézményrendszer bevonása is. Szakképzés vonatkozásában térségi szinten ugyancsak a  képzési intézmények szerepe lehet meghatározó. Problémát okoz az, hogy az  önkormányzatoknak nincs személyi és tárgyi feltétele ennyi ember tervszerű és hatékony  foglalkoztatásához és irányításához. A gyakorlatban nincs reális alapja az összes  közfoglalkoztatott számára huzamosabb ideig megfelelő, hasznos munka biztosítására.  

Becslésem szerint a legtöbb településen a rendszeres szociális segélyezettek 60-70  százaléka lesz a közfoglalkoztatási támogatásra jogosultak száma. Ennek fele lesz a  képzésben, oktatásban részt vevő, a másik fele a közfoglalkoztatott. Számomra kétséges, hogy  egy kisebb település ennyi ember számára hogyan tud közfoglalkoztatást biztosítani  huzamosabb ideig. Ha a településünk, a 3300 fős Nyírbogát nagyközség példáját veszem, ahol  jelenleg 230 rendszeres szociális segélyezett van, ez 70-80 közfoglalkoztatottat jelent. Ennyi  személy hatékony közfoglalkoztatására a jelenlegi tragikus költségvetési megszorítások  közepette számunkra nincs lehetőség, ez megoldhatatlan feladatot jelent. Ehhez  mindenképpen pluszforrásokra van szükség, melynek mértékét a foglalkoztatottak  bértömegének felére becsülöm. A másik megoldás az lehetne, hogy az önkormányzat  átirányíthatná a közfoglalkoztatottat a településen működő cégekhez, vállalkozásokhoz.  

Mindezek nélkül az értelmes, hatékony közfoglalkoztatás megvalósítása véleményem  szerint csak álom marad.  

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.) 

(247) A felszólalás szövege: 

  1. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Az általam nagyra becsült Béki  Gabriella képviselő asszonynak szeretnék válaszolni az ügyben, hogy mit kell tenni azokkal  az emberekkel, akik számkivetettek, esetleg alkoholisták, és nem találják az utat. Én egy  olyan településen vagyok polgármester, ahol a közmunkásokkal napi kapcsolatban van az  ember, legalább annyira, hogy egy-két percet megáll és beszélget velük. Látom azt, hogy ha  értelmes munkát kapnak, tehát az önkormányzat pénzt tud áldozni arra, hogy értelmes munkát 

adjon nekik, akkor azzal a lelkük is épül. Mondok erre egy példát. Ha egy meglett emberrel  állandóan az iskolaudvart sepertetem, akkor előbb-utóbb azt fogja mondani, hogy vajon ő  csak ennyire képes, és visszataszítom oda, ahonnan jött.  

De ha azt mondom, hogy összehozok egy csapatot, amellyel az árkokat rendbe tetetem, és  látja, hogy előtte hogyan nézett ki, és miután dolgozott rajta két hónapot, utána az az egy  kilométer árok hogyan néz ki, akkor látja, hogy van értelme a munkájának. Ezért mondtam az  előbb azt a miniszter asszonynak, hogy ha nem fognak tudni tárgyi eszközökre, anyagokra  pluszforrást adni, akkor nincs értelme ennek az egész dolognak, mert vízgereblyézés lesz,  ahogy Tilki Attila mondta, és azzal lehet, hogy több kárt fogunk okozni, mint hasznot.  Értelmes munkát kell adni az embereknek. Ezzel az alkoholistát is lehet gyógyítani, mert  tudni fogja, hogy reggel fél 8-ra neki meg kell jelennie, és értelmes munkát kell végezni, ami  után esetleg a falubelije azt mondja neki (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő  leteltét.), hogy öreg, szépen dolgoztál. (Taps a Fidesz soraiból.)