V/8799 A köznevelés helyzetéről

2022. 03. 11.

  1. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A közoktatási  rendszerünkön változtatni kell. Ennek alátámasztására szeretnék egy példát hozni önöknek.  Felszólalásomban a nyírbátori térség önkormányzatai által működtetett köznevelési  intézmények néhány problémájáról kívánok szólni. A térség legnagyobb önkormányzata a 13  ezer fős Nyírbátor. A térségben 4 település rendelkezik 3 ezer fős lélekszámmal, 5 település 2  ezer lakos feletti, 12 település lélekszáma ezer és 2 ezer közötti, 4 település lélekszáma van  ezer fő alatt. Két önkormányzat nem működtet iskolát.  

Mindezt azért jeleztem, mert véleményem szerint a települések nagysága és az általuk  fenntartott közoktatási intézményekben az állami alulfinanszírozottság okán fellelhető  problémák fordított arányban vannak. Ezt az iskolatársulásokkal nem sikerült megoldani.  Különösen érvényes ez a fordított arány a hátrányos helyzetű térségben, mint amilyen a miénk  is. Az elmúlt egy évtized egyik meghatározó momentuma az önkormányzataink életében a  köznevelési intézményeink működőképességének fenntartásáért való küzdelem volt.  

Az állam az ezredforduló tájékától kezdve, pontosabban 2002-től fokozatosan évi 5-6  százalékkal tartósan, 8 éven keresztül csökkentette a köznevelési intézményeink normatíváját.  Ez a 3200 fős Nyírbogát nagyközség 270 fős iskolája esetén, az iskola működtetési költéségét  

alapul véve 60 százalékos, a 120 fős óvoda esetén pedig mintegy 50 százalékos támogatási  arányt jelentett. A két köznevelési intézmény működését, ami évi 140-150 millió forintba  került, az önkormányzatunknak évente 60-65 millió forinttal kellett kiegészíteni, amikor a  helyiadó-bevételünk 20-25 millió forint volt. Mindez településünkön, Nyírbogáton, ami a  térség második legnagyobb települése, odavezetett, hogy 2008-2009 tájékán az össze  erőforrásunkat a köznevelési intézményeink működőképességének fenntartására kellett  átcsoportosítani.  

(13.40)  

Az önkormányzati csődöt csak kis híján tudtuk elkerülni, annak ellenére, hogy 2003-tól  évente súlyos racionalizáló intézkedéseket tettünk mind a köznevelési intézményekben, mind  pedig az önkormányzatunknál. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani minden  pedagógusnak és az országban minden önkormányzati alkalmazottnak a türelemért.  

Önkormányzataink tehát a térségünkben is megküzdöttek a közoktatási intézmények  működésének fenntartásáért. A pénztelenség előbb-utóbb azonban a nevelés-oktatás rovására  ment, ezért támogatjuk az iskolák állami fenntartásba adását. Ilyen körülmények közt sajnos  kevés jutott, vagy egyáltalán nem jutott pénz a tehetséggondozásra, pedig ez elengedhetetlen  része kell hogy legyen a közoktatási rendszernek.  

Egy másik rendszerszintű probléma a köznevelési intézményeink vonatkozásában az volt,  hogy nem volt, illetve nincs megfelelő külső szakmai kontroll, azaz tanfelügyeleti rendszer. A  kisebb önkormányzatok jelentős részben nem tudtak ilyen szakembereket alkalmazni, hiszen  minden forrásukat az intézmény fenntartására kellett összpontosítani. A tanfelügyeleti 

rendszer megteremtését a fenntartás állami átvétele után rendkívül fontos feladatnak tartom. A  szakmai ellenőrzés visszaállításával remélhetőleg az iskolában folyó minőségi munkavégzés  is javul. Ha szakember fog véleményt alkotni az adott pedagógus munkájáról, s ha ez  befolyásolni fogja annak anyagi elismerését is, akkor motiváltabb lesz, s a jobb  munkavégzésre fogja ösztönözni a pedagógust.  

Végül engedjék meg, hogy még egy problémát felvessek: sajnos az utóbbi évtizedben  nagymértékben lecsökkent azoknak a szaktárgyi versenyeknek a száma, amelyek országos  felfutásúak voltak. Három szinten zajlottak ezek: körzeti, megyei és országos. A versenyek  többnyire alapítványok által szerveződtek, az ország különböző területeihez kapcsolódtak,  ami sajnos nem tette lehetővé, hogy a diákok országosan is összehasonlítsák szaktárgyi  tudásukat. A megmérettetések a tehetséggondozás szempontjából elengedhetetlenek.  

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy polgári, keresztény oldalhoz tartozó  polgármesterként leszögezzem azt, hogy a munkánkat eddig is a gyerekeink érdeke vezérelte,  amikor önkormányzati intézményként tartottuk fenn az iskolánkat, és képviselőként is a  gyerekek érdekéért való aggódás miatt nyomtuk meg az "igen" gombot az állami fenntartásba  vételhez, mert meggyőződésünk, hogy a kis önkormányzatok ugyanolyan szinten nem tudják  az iskoláikat fenntartani, mint a nagy önkormányzatok. Ezért kérem szíves megértésüket, nem  pedig kétségbe vonni azt, hogy mindenféle pártpolitikai szándék áll emögött.  

Azonban egy dolgot szeretnék zárásként megköszönni Hiller Istvánnak, amiben  pártpolitikai indokok vezérelték a 2008-as iskolafelújítási programban a nyírbátori  választókerületben való döntést, amikor is a választókerületben hat iskola pályázott  felújításra, és a három fideszes önkormányzat valamiképpen nem nyert. Köszönet ezért,  miniszter úr, ez az önök igazsága. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az  MSZP padsoraiból.)